Sziasztok!
A kocsi visszapillantótükrében megnéztem magam: furcsa.
Mintha nem is én lennék!
Ez egy teljesen más ember: ő meglepően csinos, a haja göndör, a szeme ragyog az izgatottságtól.
Igazából nem nagyon tudtam magammal törődeni, mert gondolom Tom sietni akar.
Hát kinyitottam az ajtót és éppen készültem beülni, mikor elég nagy meglepetés várt rám:
- Bill? Én azt hittem, hogy
Tom...
- Hogy Tom fog érted jönni?
- Nos, igen.
- Tom ezzel nekem segített. Úgyis meg akartam beszélni veled pár dolgot...
Kicsit húztam a számat - így nem nagyon akarok beülni. Nem azért, mert most haragszom rá! Hanem félek: ez lehet megint egy álom. Egy álom, aminek egyszer így is - úgy is vége lesz. Csak ne legyen túl hamar! :) Döntésem: beülök. Bill elmosolyodott és rálépett a gázpedálra.
Bágyadtan az utat néztem, hogy milly módon siklik Bill autója alatt. Az út fölötti havas táj sokkal lassabb mozgást lejt. Még egészen világos van. Simán belátom az egész terepet. - benső monológomba Bill belevágott:
- Nem veszed le a kabátod?
- Máris vetkőztetnél?
- Mi? Nem! Dehogy is! Csak... csak... csak kíváncsi vagyok a ruhádra!
- Majd meglátod a bálon.
Eddig nem néztem rá. Most viszont felé fordultam. Ő az utat bámulta megfeszülten, de bárgyú mosolya felett puha arca rózsaként kipirult. Biztos zavarba jött az előbbi vetkőztetős elméletemen!
- Mi az? Valami van az arcomon?
- Micsoda? Nem. - csak olyan gyönyörű vagy. ^^ Ezt néztem rajtad. - kaptam el zavartan a fejem. Kínos ez a csönd! Ha meg beszélgetünk, akkor meg az a kínos. xD Akkor most mit kéne csinálni? Mi a helyes lépés?
- Szóvaaal.... mit akarsz velem megbeszélni?
- Mindent. Elsők között azt, hogy akkor most haragszol e vagy sem?
- Igen haragszom.
- Miért?
- Megkérhetlek arra, hogy ne kiabálj?
- Bocsánat. - leparkolt az út szélére. Kinéztem az ablakon: ez itt nem a suli. Hanem a város előtti erdős részleg! Ránéztem egy semleges pillantással, mire ő mosolyogva leemelte kezeit a kormányról. Felém fordult. Igen, engem néz! A barna szemeivel. Annyira szép! Lányos zavaromban magam elé kaptam kezeimet, mint aki imádkozni akar, és közben háttal nekidőltem az ülésnek. Igyekeztem minnél méllyebbre süllyedni!
- Na, most meg csigát játszol? Visszabújsz a házadba.
- Milyen csiga? Nem vagyok csiga.
- Oké. Akkor egy ideges csiga!
- Függeszthetnénk a témát??! El fogunk késni...
Bill elsandított majd villámot megszégyenítő gyorsasággal felém ugrott, mire én kiszorultam az ablakhoz. Még a szívem is megállt! Ő meg csak megölelt. xD A hajamat simogatta és belepuszilt a nyakamba, mire én enyhén felsikantottam:
- Ezt ne csináld! Allergiás vagyok a nyakpuszira.
- Jól van, sajnálom. - lassan elengedett, majd nyugvó pozícióba lendülve kb. 20 centire tőlem méllyen a szemembe nézett - engem megbabonázva az övéivel. Tenyerét az arcomra fektette és cirogatott. K
özben folyamatosan húzott magához és... és elment mellettünk egy kamion, ami dudálva jelezte: kicsit útba vagyunk. - felnevettünk majd ő visszahúzódott a kormányhoz és rálépett a pedálra. Én egy megkönnyebbült sóhajt lejtvén visszacsusszantam - mint a csiga (xD) - az ülésre, vagy Bill szerint a házamba.
Bent a suliba
Mivel mi voltunk az elsők így nem fokozódhatott bennem tovább az a bizonyos "izgalomnak" nevezett akármi. Csak a négy srác volt ott, a két DJ, a tanárok (akik az irodában pöffeszkedtek) és jómagam. A terem még nem elég meleg ezért a kabát mindenkin ott volt. Az osztályfőnöknő trappolt be a tornaterembe hirtelen.
- Gyerekek! Jöttek az első vendégek. Legyetek készen! Majd a DJ-nek is szólni kell. Lia! Gyere ide egy picit.
- Igen?
- A ruhatáras még nem jött meg. Gyere! Addig beállunk helyettük.
- Jól van. :)
Ami azt illeti jól is jött a távolság most Billtől mert a suliba is úgy sétáltunk be, hogy a kezemet fogta. Furcsa! Lehet azt hiszi, hogy együtt vagyunk? Ki kell, hogy ábrándítsam...
Fél óra múlva
A terem már meg van telve. Karol is itt van. A bálkirálynő felhívása következik: ezt szeretem a legjobban. :) A borítékokat már megkaptam és most felsétálok a színpadra. Felléptem és mindenki elhallgatott. Gondolom tudják mi jön most. Az ő feszültségük kihat rám is.
Tavaly Deila volt a bálkirálynő és Georg a bálkirály. Idén viszont nem ő lesz!
- Hello Mindenki! Hogy tetszik a buli? - válasz helyett sikítást kaptam. Ez jó jel!
- Örülök. Szóval. Mire vár most mindenki? Igen, a bálkirályra és királynőre. Melyiket akarjátok először hallani?
- A királynőt! - kiabálta be valaki.
- Jól van. Az illető ide jár közénk... ééés... most épp 11-es. - Deilán már látszott
a nyugtalanság legapróbb jele... körül nézett, nem is egyszer, majd csípőre vágta kezét és tekintetével átdöfött rajtam. De már immunis vagyok rá! Folytattam: Bizony nehéz döntés volt, mert sok szép lány van itt most velünk. De csak egy lehet királynő! És ez az illető pedig nem más, mint... Karol Meierbeer (Mejjerbér)! - Deila lecsapta maga mellé a kezeit és kiment a teremből. Ez szomorú... pedig veszíteni is tudni kell!
- És a bálkirályunk... hát ez nem igaz! Megint Georg Listing! Tapsot a legjobb pasinak! - és tapsoltak meg fütyültek is hozzá. De ez hihetetlen! Miért mindíg Georg?? Valóban ő a legjobb pasi? xD
- A nyertesek a díjjaikat átvehetik a titkárságon. A többieknek pedig: ne legyetek csalódottak, mert jövőre is lesz Christmas Party - és bálkirály, királynő választás! ^^ Most pedig: üdvözöljétek a Tokio Hotelt - ugyanis övék a színpad!
Kijelentésem - azaz kikiáltásom után alig pár másodperccel a fiúk már jöttek is.
Én lesétáltam a színpadról és kimentem a tornateremből. Ám alig, hogy kitettem a lábam Enelis ugrott be elém:
- Úr Isten! Lia! De jó, hogy megvagy... gyere velem azonnal!
- Micsoda? De én nem fogok.... ! - karon ragadott és elvonszolt maga után. Rossz előérzetem van - nagyon rossz!!