Itt a rész! Ma kivételesen álltam a szavam - de viszont egy szemhunyásnyit sem aludtam. :((
- No nézd már, Tom! A tegnapi hisztériás csitri!
- Nevem is van.
- Akkor Savanna. Tök mindegy! Hisztis vagy.
- Azt sem tudom, hogy ki vagy! Hagy engem békén. - fordultam meg, de ő elkapta a karom és visszarántott. A másik 3 csak figyelte az eseményeket!
- Hello! Azért mégiscsak idősebb vagyok. Mégha csak 2 évvel, de akkor is! Valamilyen szinten tiszteletben kéne tartanod a velem szembeni társadalmi elvárásokat!
- A fiatal tisztelje az időset. Hm. Én most pont, hogy leszarom.
Még a szája is tátva maradt! Gondolom nem gondolta, hogy ilyen hirtelen típus vagyok. Szívesen fejest ugrok bármilyen szakadékba, ha csak ez kell ahhoz, hogy kiharcoljam magamnak az igazat!
- Szerintem csukd be a szád, mert a döglégy tesz benne két kört mire arra szánnád magad, hogy becsukd. - megfordultam és elindultam. Tehettem vagy 2 lépést, mire szavaival megállított:
- Tom.
- He?
- A nevem Tom. Ő az ikertesóm, Bill és a két haverunk Gustav és Georg.
- Fasza. (Y) - és már mentem is tovább. Kuncogást még hallottam, de nem érdekelt. Mentem a fejem után. Barna hajam a szél fúvása végett az arcomba szállt és ez idegesített. Megint fáj a fejem. Kutattam a tatyómban és előkapartam a kis neszeszeremet, amiben a gyógyszereim vannak. Tudjátok: fejfájásra, görcsölésre, náthára és még C vitamint is tárolok benne! Hátranéztem, de a négy fiú már eltűnt. Hála a jó istennek! Legalább nem kell körbemennem. Gyorsan hátatfordítottam és mosolyogva elindultam előre. Ám amikor az egyetem és a mellette lévő emeletes ház közti sikátorhoz értem valami furcsa, csiklandozós érzést fedeztem fel a pocakomban, és valaki karját a karomon! Ez a valaki engem berántott! Kétségbeesetten kiabáltam volna, de mikor felismertem támadóm arcát, inkább nem tettem.
- Mit akarsz már megint? Te miért nem mentél el a másik három paraszttal?
- Mert zavart a köztünk lévő négyzeteltérés. Idegesítő vagy! Tudsz e róla?
- Mostmár igen. És ha megbocsájtasz én most inkább... - mozdultam volna, de nem hagyott. Egyre erősebben szorította a karomat, ami lassacskán fájdalommal is társult. Muszály volt észrevetetnem őt saját magával:
- Mit művelsz??! Ez fáj!
- Nekem is fáj a flegmaságod! Te is csak egy hülye picsa vagy. Feleslegesen kéreted magad!
- Úgy gondolod kéretem magam?
- Ne legyél már idegbeteg miss Ázsia szépe!
- Valójában. - s közben megkíséreltem kiszabadulni: toltam, löktem, taszítottam - de tervem sehogy sem akart haladást mutatni - Én nem vagyok ázsiai.
- Mi? Nekem ne mond. Hiszen látom rajtad! Elég csak a gyönyörű szemedet néznem. Barna, sötét, már majdhogy nem fekete. Az arcod kerek és sima - sehol egy pattanás vagy miteszer. Elég alacsony vagy és tiszta modell alkatod van.
Nem tudom, hogy most bókolni akart e, vagy csak megállapításait tudakolni velem, de ezek nagyon jól estek. Kivéve az alacsony része! Annyira nem is vagyok picike...
Saját kis dokumentálása hatására én megbabonázva a szemébe néztem. Neki olyan szép barna! Akár a mogyoró, vagy a tejcsoki, vagy esetleg Taylor Lautner szeme! Sok hasonlatot tudnék még mondani... de most mégsem mondok! Élvezem a pillanatot. Ilyenkor nem jó semmin se gondolkozni, csak élni vele. Méllyen beszippantani az illatát, szorítani erős karjait (igazából csak azért szorongattam idáig, hogy hátha elenged - de nem...nem engedett! Mondjuk ez így jó.), élvezni egy másik eszme közelségét. De akkor sem vagyok ázsiai! Nekem a szüleim nem ázsiából származnak, hanem Finnországból. Ezt jobb lesz őkelme tudtára adni!
- Jó az lehet, de igazából csak az eredetem ázsiai. Én meg félig vagyok az! Apu finn, anya pedig japán. Mind a ketten németbe jártak középiskolába és ott ismerkedtek össze. Mikor főiskolára mentek: összeköltöztek és...
- És lettél te.
- Pontosan. - most kezdek csak magamhoz térni: ő a derekamat szorítja én meg a vállát ölelem! Rápislogtam és alibi gyanánt leporoltam a vállát, majd kezeimet hátracsaptam - addigra ő is elengedte a derekam.
- Értem. Izéé... öö...
- Sajnálom a genyóskodásaimat.
- Pontosan ezt akartam mondani!
- Te? Na, de te miért?
- Mert úgy letepertelek...
- Hát ha te ezt annak nevezed... ehem. Nekem órám van.
- Elkisérlek!
- Jaj ne! Vagyis: nem szükséges rám pazarolnod a drága időt.
- Nem pazarolok, csak unatkozom. Szóval akkor is elkisérlek, ha azután fejbelősz!
- És ha előtte?
- Hm. Ezen még nem gondolkoztam.
Elindultunk a bejárat felé, közben rendes, komoly beszélgetésbe kezdtünk. Volt úgy, hogy egyszer - kétszer szóba került mit szokott éjjelente csinálni, de gyorsan elváltottam a témát. Majd feltett egy furcsa, tolakodó kérdést:
- Neked van pasid, Savanna?
- Öö. Nem. Nincs. S reményeim szerint a suli végéig nem is lesz!
- Akkor még szűz vagy?
- Nem hallod: megszált a szentlélek és gyereket várok.
- Király. *_*
- Most kérdezhetek én tőled valamit?
- Hogyne! Bármit!
- Te hülye vagy?
- Jogos a kérdés, de nem talált! X)
- Nahh... pedig már tisztára beleéltem magam!
- Akkor még szűz vagy, nem?
- Persze, hogy az! De nem te fogod elvenni...
- Te gondolatban olvasol! o.o
- Nem. Csak ismerem a magadfajtákat!
- Igeeen? És mit gondolsz rólam és a fajtámról?
- Utálom ismételni magam. Egyszer már elmondtam!
- Amikor azt mondtad, hogy: "az ilyenek rontják el a világ társadalmi helyzeteit" - jól emlékszem?
- Legalább ezt képes voltál felfogni.
- Tudod: meglehetősen tudományosan fogalmazol. Ez zavaró.
- Már miért lenne zavaró?? -.-
- Mert tökre azt érzem, hogy két másik világban élünk.
- Az érzés nem véletlen: ez pontosan így van!
- Miből gondolod?
Menet közben ennél a pontnál leálltunk. Éppen a liftnél.
- Te híres ember vagy: megvan mindened - pénz, nők, kaja, pia és egy szép lakás! Én meg... nos szerintem te egy napot sem bírnál ki az én szerepemben! Már a házunknál kiakadnál...
- Miért? Milyen nagy?
- Hatalmas. Van egy szoba, egy fürdő, egy konyha - vagy micsoda - és egy előszoba, ahol ugyanis a kaja asztal meg a hűtő helyezkedik el, mert a konyha akkora, mint egy kutyaház. Még én se mindíg birom ki ott! Akkor szerinted te?
- Hidd el: nem egy nap kellett ahhoz, hogy én is ilyen jó helyzetbe kerüljek. Bár otthon is megvolt mindenem amit akartam, de nekem az nem volt elég! Többet akartam és... amit én akarok azt meg is kapom! ^^
- Erről beszélek... - majd megint elindultunk. Megnyomtam a liften a 3-as gombot és az jelezte, hogy fent van a 7-en. Hurrá! Akkor még egy ideig hallgathatom ezt a majmot.
- Miért vagy velem ilyen lekezelő?
- Irigységből.
- Irigységből? Na, de miért?
- Tom, ha nem egy 2 perce mondtam akkor nem is tudom mikor. Neked valóban ilyen rövidtávú a memóriád? Á! Itt a lift. Nos: erre majd egyszer, ha legközelebb találkozunk - s ismétlem: HA!! Akkor visszatérhetünk a témára. Pápi!
- Szia Naoko! - Naoko egyik évfolyam társam - és ő is japán származású! Sok japán diák jár ide, de ők mind bevándorlók. Én meg születésemtől fogva itt élek!
Van egy tanár is: ő mondjuk kínai, de akkor is megért engem és a hozzám hasonlóakat. Frau Wong! Most is vele lesz órám. Naokoval bementünk a terembe, majd leültünk és ő felbontott egy zacskó újhagymás chipset. Mivel senkivel sem akarok csókolózni, így elfogadtam tőle! Persze mikor tankérem beért abbahagytuk a nassolást és a sztorizgatást.
A hatalmas termen csönd loholt. Csak a kivetítőt nézte mindenki árgus szemekkel. Valami hülye filmet hozott be Frau Wong - talán a Trója egyik régebbi feldolgozását! Miért nem a Brad Pitt-eset?? T_T Mert ahhoz talán több szellemi erőm lett volna?? -.-