Csütörtök, December 2.

Néha ébred úgy az ember lánya, hogy azt érzi, sorsszerű lesz ez a teljesen átlagosnak ígérkező nap. Hogy mitől más, mint a többi ugyanígy kezdődő, napsütéses (és mindenek előtt havas), hétköznapi reggel? Csupán a megérzéstől, a sokat sejtető álomtól, mely aztán majd valóra válik vagy sem...

Én, Liana Benneth gyakran ébredek így. Aminap is így keltem, de, hogy valóra válik e az a bizonyos álom? Kitudja... talán nem is!

Bár azon a napon is ilyen körülmények közepedte tértem magamhoz amikor ugyanis megtudtam, hogy én leszek a Christmas Party vagy a Karácsonyi Bál főszervezője. És bejött! Valóban sorsszerű volt... akkor ma is vajon sorsszerű lesz?

Ilyen gondolatokkal indultam iskolába, de beérve a suliba: ismét elkenődtem... nincs itt Karol! Elment Angliába... nekem már csak Tom maradt. Vagy talán még ő sem?

Bent a suliban minden olyan unalmas volt. Fárasztóan hosszú volt az első két óra is, milyen lesz a többi öt?

- De jó lehet most Karolnak. Ő kint van Angolban.

- Jaja... szerencsés lány!

- Tényleg! Tudtommal te is angolos vagy. Miért nem mentél?

- Mert nem tehetem meg. Tudod Tom: nekem veled ellentétben valamicskével kevesebb a zsebpénzem és nem hiába... a szüleim elég szépen törik magukat a munkával, hiába van jól fizető állásuk amikor ugyanis kell a pénz.

- Ah. Vágom. Én viszont megyek a Francia Riviérára!

- De nehogy becsajozz aztán nekem! ;)

- Nem is. A szívem csakis a tiéd!! ^^

- Te hülye vagy? -_-

- Nem. Csak humoros!

- Kurvára. De imádlak! ^^

Ahogy mi itt beszélgettünk, nem is vettük észre, hogy Gustav közben beért minket hátulról. Egyáltalán azt sem vettük észre, hogy követett minket! xD

- Csáá!

- Helo cimbi. Mi a stájsz?

- Ááh... a 20 perces szünetben próba. Semmi több. Ó! És jönnöd kéne, mert francia lesz.

- Tényleg! Nekem meg angol. :S

- Mi az kiscsaj? Nem lájkolod az angolt?

- De, itt nem erről van szó, én csak a tanárt nem lájkolom.

- Á! Vágom.

- Mi ez a szöveg tesó? Tök facebookosan nyomod...

- Ja! A csajoknak bejön. ;)

- Höhh. Ne reménykedj!

Á ez a Gustav. Amíg nem jött ide Tom olyan normális volt. Ezt birom a hapsikban: amikor kettesben vannak egy lánnyal akkor olyan kis kedvesek meg mittudom én, de ám mikor feltűnik egy span a láthatáron: rögtön el megy az eszük. Nem is értem minek kell megjátszania valakinek magát a barátai előtt.

Angolon

Ma még nem is találkoztam Billel. Mi lehet vele? El van tűnve. Ám mi ez a hülyeség? "Present Simple or Present Progressive?" - oszt ez mi? xD - "Folyamatos jelen és sima jelen idő" he? Herr Kohl becsusszant a hátam mögé: sokat sejtető nézéssel körbejártatta szemét a padomon szana-szét lévő dolgokon: sál, kesztyű, könyv, telefon, hetszet és az angol felszerelésem. A könyvemre rárakta a kezét mire én akaratlanul is felkaptam a fejem:

- Azt tedd el.

- Okés.

Nyehh! Elraktam neked...

De ő ezt nem értékelte. Amit most csinált az nem csak számomra volt furcsa hanem a többiek számára is: a vállam felett átnyúlt, megfordította az angol felszerelésem, hogy a nyitott fele az előttem ülő Larabell felé nézzen, aztán a sálamat felemelte, benézett alá, visszatette, és ugyanezt a kesztyűmmel is megcsinálta. Hát ez hülye! Vagy csak engem akar baszogatni...

- Hm....

- Igen?

- Nááá! Semmi...

Ezzel elment. Forgattam a szemeimet, mire Deila úgy nézett rám mint akit meg akarna ölni. Talán még mindíg neheztelhet rám... Vagy én nem is tudom!

20 perces szünet

Miután összeszedtem magam elindultam a teremből kifelé, mire ilyet hallottam a hátam mögül:

- Szajha.

- Mi van??? Nekem mondtad?

- Látsz itt magadon kívül más szajhát édesem?

Elindult felém, mire én akaratlanul is megfeszültem. Odaért hozzám és végig simította az arcomat, majd közelebb hajolt és ráfújt a frufrumra, persze az a gravitáció törvényében felrepült és visszahullott. Direkt figyeltem! Ezután tekintetem ismét a tőlem pusztán 5 centire lévő lány arcát tanulmányozta. Tudom, hogy nem akar engem lesmárolni, mert nem lezbikus, vagy ki tudja? De ez akkor is... hát... meg kell hagyni: kicsit megilletődtem.

- Remélem használt valamit a tegnapi fenyegetődzés csillagom, mert én aztán komolyan gondoltam!

- Húha. Most kéne félnem tőled, hm Deila?

- Chh. Jól tennéd! Most még nem fogok veled verekedni, mert pontosan tegnap voltam műkörmösnél...

Fú most szívem szerint úgy beoltottam volna, de Herr Kohl közölte velünk, hogy intézzük el kint, mert ő zárni szeretné a termet, erre Deila odafordult hozzám és megfogta az állam, hogy aztán ezáltal felemelje a fejem:

- Ezt még lerendezzük kiscsibém... - elengedett - Tanárúr! Majd mi bezárjuk az ajtót. A kulcsot tessék csak ideadni. Na szervusz drága Lia...

Herr Kohl megköszönte, elment, mire az a kígyó rámszisszent és becsukta az orrom előtt az ajtót. Na ne! Most ez be fog engem zárni? Ezt nem csinálhatja végig velem! Még lesz 5 órám!! De már hallom is ahogy a kulcsot félrefordítja. Sóhajtottam egyet majd leültem egy padra. Gondolkoztam. Mi legyen? Már tudom is!

Előkapartam a telefonom és Tomot kerestem a névjegyzékembe. Ha valami gáz van mindíg őt hívom, most is elég nagy gáz van!

- Mi van veled Lia? Most közös óráink lesznek, akkor minek hívsz?

- Mondjuk mert bezártak a 25-ös terembe.

- Komolyan beszélsz?

- Hazudnék én neked?

Kinyomta. Meg sem kérdezte, hogy hol maradt a kulcs! Talán nem is tudja. Tiszta idióta! De szerencsémre egy 5 perc elteltével kinyitották az ajtót. Nem is akár ki! Deila. Tom ott fogta a karját, majd miután kinyílt az ajtó ellökte a lányt és leordította a fejét:

- Ha még egyszer... ha még egyszer bántani mered Lianát: én esküszöm úgy szétkúratom a hatalmas picsádat, hogy aztán a Karácsonyi Bálig nem tudsz leülni a WC-re! Ami elég soká lesz, nem? Húzz el innen ribanc! - megint megragadta az ijedt Deila karját és úgy megrángatta, hogy a csaj még sírni is elfelejtett. Aztán kedves gesztussal ellökte a megilletődött leányzót, aki ennek következtében megszédült és frankón elnyalt a földön. Enelis és Lolita megfogták a vállánál, mire az idegesen ellökte őket majd ráordított Tomra:

- Jól van akkor védelmezd csak a kis kurvádat! Úgysem mész vele sokra, mert ez még nem menti meg tőlem. Szóval: védelmezd amíg csak tudod, de aztán ne várj tőlem könyörületet! Gyerünk csajok...

Elmentek mire Tom elkezdett nevetni:

- Hű! Ezt kajak rázza az ideg. Na nem baj. Nincs semmi baj szivi?

- Nem igazán. Vagyis: baj az van. De figyelj csak Tom: nem akarom, hogy belekeveredj nekem...

- Hehh... ezen ne bánkódj édes. Már nyakig benne vagyok!

- Jó, de én akkor is...

Mondatomat nem tudtam befejezni, mert Tom magához húzott és átölelt. Furcsa amikor ő ölel engem: a derekamon összefonja a kezeit és a fejét az arcomhoz nyomja. Úgy ölel engem, mintha sosem akarna elengedni... ezúttal egyik kezét felemelte és végigsimította a hajam, de másik kezével továbbra is magához húzott.

- Milyen jó illatod van...

- T... Tom??

Ezután újabb személy társult be a beszélgetésünkbe: egyből szét is rebbentünk...

- Tom! Lia! Végre előkerültetek. Az előbb Tom olyan ideggel csapta le a telefont, mint aki megbolondult. Mi történt?

- A csajod, Deila megint bekavart.

- Nem a csajom.

- akkor az exed. Nem tök mindegy? Szerintem egyre megy. Az a nő bolond!

Talán Tom még maga sem vette észre, de végig kiabált. Mitől van így kiakadva? Deilától nem hinném, hogy nem várta volna ezt vagy hasonlót... mi baja van akkor?

- Tom.

- Nem érdekel! Legközelebb tutira agyobverem azt a kis...

- Tom!

Tom mintha nem is hallaná: felém fordult és tovább veszekedett.

- Ha csak még egyszer hozzád mer nyúlni... ha egy hajad szála is görbül akkor én...

- TOM!! - Fú. Na most Bill is ordított.

- MIVAN???!!

- Higgadj le. Nekem nagyon úgy tűnik, hogy Deila ettől többet is fog csinálni. Nincs igazam?

- De.

- Akkor jobb lesz megelőzni. Nem igaz Lia?

Én mindeddig megátalkodva figyeltem Tom őrjöngését és Bill kiabálását is. Furcsa: mintha rajtam veszekednének...

- De igazad van Bill.

Ő elmosolyodott és odalépett hozzám majd e szavakat ejtette ki azon a csodálatos ajkán:

- Ne haragudj. Az én hibám minden. Nem kellett volna nyomulnom rögtön az után, hogy szakítottam a barátnőmmel.

- Nem hinném, hogy értem...

Még szélesebb lett a mosolya és megint tett egy lépést felém aztán... aztán olyat tett ami engem lepett meg a legjobban... idáig szóra sem méltatott, arról többet nem tudott rólam, hogy a bátyja legjobb barátnője vagyok és még a nevemen kívül sem tudott többet. Erre most ilyeneket mondd nekem és... és magához ölelt. Testvéréhez hasonló mód ő is a hajam simogatta, de fejét az én fejemre helyezte.

- Sajnálok mindent. Innentől kezdve becs szó, hogy megvédelek Deilától.

Nem feleltem neki semmit. Semmit, de már ezzel is sokat mondtam. Elengedett, de elengedve végigsimított a karomon majd testvéréhez fordult, aki még egy futó pillantást vetett rám. Sőtt! Kacsintott. Kacsintott?? Toooooom.... mit gonoszkodsz velem? ^^