Angol órán, Herr Kohl (Koll) tanárúrral

Deila mögött ültem és ahogy észre vettem gyorsan túltette magát az előbbi traumán. Meglehetősen nagyon gyorsan!

Az angol könyvem alól kicsúsztattam a naplómat. Leírtam benne mindent amit csak ma átéltem. Amikor a tanárúr odajött gyorsan eldugtam, de ő követelődzően rám szólt:

- Liana! Jobban tennéd ha most azt ide adnád!

Rémülten ránéztem és elkezdtem kutatni a tatyómban (miközben a naplóm meg a seggem alattvolt). Kivettem a nyelvtan füzetet, ami ugyanolyan, mint a naplóm. Az a szemétláda meg kikapta a kezemből!

- Lia drága. A házi feladatodat nem angol óra keretében kell megírnod. Érted?

- Értem tanárúr...

- Remélem is!

Egész órán patakokban folyt rólam a víz. Ki sem mertem venni magam alól a naplómat! De hála a jóságosnak gyorsan kicsöngettek.

20 perces szünet, vagy ahogy a diákok említik - Nagy Szünet

Karolnak elmeséltem mindent, ami órán volt. Annyira nevetett, azt hittem megfullad. Hihetetlenül kényes helyzetben voltam, erre ő meg kiröhög! Jobban nem is eshet a dolog.

- Olyan béna vagy!

- Te meg együttérző...

- Most miért vagy ilyen kis izé velem szemben? Én együttérző vagyok a magam módján.

- Persze. A magad módján. Na gyere! Keressük meg Tomot!

- Szerintem nem akarod megkeresni! - odamutatott a folyosó közepén tornyosuló fiúkra. Mind a négyen ott voltak! Most ezt az idill pillanatot legyen pofám megzavarni? Hogy is ne! De már megyek is feléjük. Az volt a tervem, hogy elmegyünk mellettük, de ez is kudarcba fulladt, mert Tom elkapott és jó erősen magához húzott.

- Na mi az Lia? Angolod volt Herr Kohl-lal??

- Jaja...

- És? Milyen volt?

- Hát... milyen lenne? Amilyen szokott...

- De a te füzeted volt nála nem? A nyelvtan!

- Jahj nee!! Elvitte volna? Ez nem lehet igaz! Karol! Ha megmutatja Frau Küppers (Küpperz)-nek akkor fújhatom a négyesem...

- Hú, de gáz. Úgy sajnállak. - ezzel csak az a probléma, hogy a hangjában semmi nemű sajnálat nem volt észlelhető! Ezt annyival jeleztem, hogy idegesen meglöktem, aztán ő ennyit mondott nekem:

- Aú! Ha ez neked köszönömöt jelent, akkor soha az életbe nem teszek érted semmit! - egy narancssárga füzetet húzott elő a háta mögül, amin négy, tarka pillangó helyezkedett el függőleges pozícióban. Annyira boldog voltam, hogy a nyakába ugrottam!

- De imádlak téged!! ^^

- Hát. Engem csak imádni lehet.

Karol ekkor műköhögésben kezdett szenvedni és Tom gyilkoló tekintettel nézett végig a lányon. De az megállta a helyét: röhögni kezdett.

- Miért Karol? Szerinted nem vagyok imádni való?

- Dehogynem! Annyira imádni való vagy, mint egy darab papír! =)

- Ez most fájt. Amúgy nem én szereztem vissza a füzetet, hanem a tanárúr adta oda és mondta, hogy azt üzeni Liának, hogy "még egy ilyen és akkor már Frau Küppers adja vissza".

- Hű. Akkor ez most nekem jó?

A fiúk nevetgélésbe kezdtek, majd Gustav cinikusan így felelt:

- Jajmár Lia. Teneked ez eredeti hajszín!

- Ó, hogy nyaljá be keresztcsontig! Igen az képzeld csak el...

- Hallod Gustav? Azt mondta neked, hogy nyaljá be neki!

- Hát... majd meglátom, hogy eleget tudok e tenni a kérésednek... xD

- Perverz Disznó!! - válaszoltuk kórusban Karollal.

- Most milyen óra jön?

Köszönöm Bill! Tessék: egy értelmes ember! Ő legalább olyan jószívű, hogy amikor cikisre vagy épp meglehetősen perverzre vált a téma, elváltja valami mással! Mind az öten így szóltunk neki:

- IRODALOM!!

- Oké! De egyrugóra jár már az agyatok!

Iskola után a buszmegállóban

Karol sajnos itt lakik Wolmirstedtben ezért nem szokott buszozni. Meg amúgyis: mindíg kocsival hozzák és viszik, vagyis még gyalogolnia sem kell a drágának. Mi bezzeg Tommal frankón beszívtuk, mert suli után állandóan harcolni kell a helyért!

Bill, Gustav és Georg már sorakoznak, de Tom beszélni akart velem. Miről is??

- Miért nem állsz elé és mondod meg neki, hogy szereted?

- Te meg miért nem szállsz már le erről a témáról? Most szakított a csajával, szerintem egy ideig nem akar kapcsolatot senkivel.

- És? Attól megmondhatod neki, mert szereted, nem?

- Tom! Hogy szerethet az ember olyasvalakit, akit nem is ismer?

- Hát úgy ahogy te, mert te szerelmes vagy belé!

- Nem vagyok szerelmes belé, csak tetszik, az meg régen nem ugyanaz!

- Dehogynem.

- Te olyan egy idióta vagy! Ha nem lennél úgy kéne feltalálni téged... nem vágod, hogy nem vagyok belé szerelmes?

- Nem. Mert én tudom, hogy te szerel...

- Tom! A busz!

Igen, a busz elindult. De gááz! Rögtön rohanni kezdtünk utánna. Integettünk, mint a hülyék, de az csak nem állt meg. Már úgy futottunk, hogy a lábunk alig érte a földet, mikor az megállt... de olyan gyorsan állt meg, hogy mi nem bírtunk időben lestoppolni. Én belekapaszkodtam az ajtóba, míg Tom... Tom az csak futott, mint akinek ég a haja és a nagy sietségben, mikor hirtelenjében megállt volna, a cipője megcsúszott és frankón lefejelte a visszapillantót. Olyan fainul becsúszott alá, hogy jól bevágta a fejét. Hát: az Úr nem ver bottal, az már biztos!

Miután jól kinevettem, a buszsofőr kinyitotta az ajtót és úgy - majd megszakadva a röhögéstől felmásztam a lépcsőfokokon. Felvillantottam a bérletemet és azt figyeltem, hogy, akik elől ültek mindenki nevetésben tört ki a történtek után. Tom is úgy lépett fel a buszra, hogy fülig kipirulva, a fejét simogatva, émejegve mutatta meg a bérletjegyét. A sofőr így szólt:

- Szép volt Tom.

- Kösz.

A helyeket kémleltem, de sehol nem volt egy szabad sem. Ám Deila már Lolitával cseverészett. Gondolom Billről. Tényleg Bill! Mellette most nem ül senki, de akkor sem merek mellé ülni. Nincs pofám megkérdezni tőle, hogy "Hello! Szabad ez a hely?" - biztos Tomnak foglalja. Már integet is. De én hátranézve csak azt látom, hogy Tom leragadt a második ülésnél és a haverjaival szövegel. Akkor kinek integet? Jólvan. Hülye vagyok, de megpróbálom: odamegyek!

Amikor odamentem nagyon meglepődtem, mert így szólt:

- Szervusz Liana! Leülsz?

- Hm. Miért ne? - felhúztam a vállaimat és zavartan elmosolyodtam. Ez mondjuk egy kicsit fáj: most szakított Deilával és már nyomul is rám? Mondjuk lehet, hogy nem nyomul csak barátkozni akar. Sőtt! Amilyen mázlista vagyok ez a valószínű. Minden esetre: leültem.

- Jaj de jó ülni!

- Gondoltam, hogy ezt fogod mondani, mert te rend szerint állni szoktál.

- Igen? Észre sem vettem. xD

- Pedig így van. Direkt megfigyeltem!

- Komolyan?

- Hát. Igen. Mi mást csináljak? Az ablakon kinézve nap, mint nap ugyanazt látom ezért mostanság inkább a buszon leselkedem. ^^

- Aha. =)

- Figyelj csak Lia: izé... ugye nem baj ha Liának hívlak?

- Mm: nem. - már, hogy lenne baj? Ilyen hülyeségeket beszélni!! Eleve ez volt az egyik életcélom.

- Arra gondoltam, hogy mi lenne ha... ha... ha segítenék megtervezni a Karácsonyi bált?

- Te? Nekem? Mármint izé... úgy értem, hogy: felőlem!

- Jól van! Annyira örülök neki. Köszönöm!

A táskájában kutatva egy lapot húzott elő, amit a kezembe nyomott. Rajta volt a torna terem alaprajza a lap közepén és nyilakkal voltak a helyükre húzgálva a díszek. A színpadot viszont berajzolta.

- Hm. Nekem tetszik ez a rajz. Bár: nem egészen így képzeltem, dee...

- Nyugottan változtass rajta, amit csak szeretnél.

Válaszom egy mosoly volt, s a hazafelé vezető úton végig erről beszéltünk. Ám mikor megérkeztünk oda ahol le szokott szállni:

- Nahát én itthon volnék. Köszönök mindent Lia!

- Szívesen. - felemelkedtem és ő kicsúszott előttem. Olyan közel volt hozzám, hogy éreztem az illatát. Jól be is szívtam, hogy amíg élek erre állandóan emlékezhessek! Mintha ismerős lenne ez az illat: bolondulok a csokis Axe-ért! Ez olyan fincsi illatú. Meg amúgy is: eleve érte is meg vagyok veszve, akkor a parfüméért? Hogyne már!

Leszálláskor Tom rámkacsintott: aha! Szóval direkt csinálta... kis majom! De nagyon hálás vagyok érte! Ilyen barátom, mint Tom Kaulitz - Trümper soha az életben nem lesz. Soha és még azután sem... köszönöm, hogy itt vagy nekem, Tom!