VII.fejezet: Életcél
Sziasztok!
Hát megest régen nem találkoztunk. Csak úgy elmondanám, hogy nekem dec. 22-től lesz a Téli szünet! Feltéve ha érdekel valakit... xD erre nem látok nagy valószínűséget! xDxDxD De akkor lehet több rész lesz, mert nem akarok annyit apumnál lenni, mert igazából minden hétvégém azzal megy el, hogy ott vagyok nála és lesek ki a fejemből. Eddig, hogy tetszik a sztori?? Azon gondolkoztam a napokban, hogy vajon melyik sorozatom érte el az eddigi legnagyobb sikert. De tulajdonképpen akárhogy erősködtem mindíg a Tomról szóló... :) Ami nem is probléma, mert én magam is meg vagyok vele elégedve!
Hosszas tanakodás után arra jutottam, hogy elindítok egy újabb szavazást és kiderül melyik volt eddig a legjobb történetem! Remélem sokan szavaztok... :)
A részhez pedig: SOK-SOK KOMIT KÉREK SZÉPEN!! ^^ Bye: Meloddy
u.i.: A mellékelt képen szereplő lány az Jessica! ^^
"Sok ember úgy gondol a jövőre, mint holmi rejtelmes ismeretlen, ami nem tudni, hogy fog sikerülni. Nem tudni, ezért próbál mindent kipróbálni, ami befér a keretbe, néha még akkor is, ha nem. Az én életem, nem ilyen! Én valójában még életemben nem gondolkodtam sem a halálon, sem az életen. Úgy gondoltam: jön,ami jön. És most itt vagyok! Itt vagyok vele. A karjaiba, és hagyom, hogy azt tegyen velem, amit csak akar. Nem tudom miért van ez... az én életcélom nem az volt, hogy Berlinből Magdeburgba vándorolok és belekeveredek valami különös légkörbe. Sosem akartam, hogy ez legyen, de akkor miért történt meg mindez?
A szobában sötét van, ahogy a lakás többi részén is. Vajon Tom hol lehet? Mert azt tudom, hogy Bill most itt van velem és felszabadítja az eltitkolt pillangókat a hasamban. Fel ám! Nekik kell a szabadság... ahogy nekem is! Nem tudom miért gondolkozom ezeken... ez így is túl sok! Nem kéne még jobban belemásznom. Csak valahogy mégis! Mégis olyan jó, hogy itt figyel rám valaki. Bill..."
Az elméleti részt csak az zavarta meg, amikor Bill már nem a lány száját, hanem a nyakát csókolgatta és az ágy felé vánszorogtak. Mi lesz most? Jessica csak nem hagyja magát! De vajon mi van ha mégis? Bár nem hinném. De ahogy lelki szemeimmel elém tárul ezen eseménypörgés csak az a dolog jár a fejembe, hogy merre van Tom?
Á itt is van! A szobájában keres valamit az elemlámpájával. Úgy látni megtalálta! Amit keresett egy apró ládika volt méllyen elrejtve az ágya alatt. Felnyitotta és keresett benne gyertyát. Talált is vagy hármat-négyet. Egyet elhelyezett a nappaliban, kettőt a fürdőkád szélén. Kimaradt egy! Átgondolta a helyzetet: Jessica szobájában nincsen semmi fényforrás! Talán be kéne vinnie neki. Viszont arról ő nem is sejt semmit, hogy mi folyik odabent!"Azon gondolkozom helyes e amit teszek. Én mindíg is szerettem jó kislány lenni! A barátaim is szerették bennem. Viszont ahogy itt vagyunk egymás karjaiban arra vetemedek, hogy olyan dolgokra vezessen az elmém, ami egy korom beli lánynak még a gondolatába sem kerülhetne! Bár 17 vagyok, már nem vagyok gyerek, de mégis félek! Félek, mert érzem, hogy most is valahol az övemmel vacakol és a pólóm a sarokban hever. Mit vétett, hogy a sarokban végződött a sorsa? Tán csak annyit, hogy rajtam volt. Billen sincs már póló. Az övé vajon az enyém közelében lehet? Nem tudom..."
Míg ők nagyban benne vannak a "dologban" Tom hamarosan átlépi szobája küszöbét ahonnan már nincs messze Jessica szobája. Ám amikor az ajtó kilincsére tapasztotta a kezét, hirtelen megtorpant és fülét az üvegre tapasztotta. Különös hangok: sóhajtás, matatás és egyéb ügyködés. Hirtelen szúró érzés kerítette őt hatalmába, de nem nyitott be a szobába. Nem viszont azt nem tudta megindokolni, hogy miért. Ehelyett inkább belerúgott egy gyengét a fába, ami az üveget tartotta magában. Bent ezen forcsa zajra a két fél felkapta a fejét:
- Mi-mi-mi-mi volt ez??
Bill válaszra sem méltatta. Megharapta alsó ajkait majd leszált a lányról és elindult a sarokba a pólója felé. Remegve nyúlt érte és amikor a kezében tudta, nem vette fel csak megindult az ajtó elé. A kilincset lenyomta és hiába nem nézett rá Jessicára, a lány tudta, hogy a következő sorok neki szólnak:
- Sajnálom. - azzal átlépte a küszöböt és kihúzódott a szobából. Jessica sűrűn pislogott és riadt, őzike pillantásokat vetett az ajtó felé, majd ismeretlen okból folyva kicsordultak a könnyei.
Tom a szobájában fogta a fejét, de amikor enyhe kopogást hallott csak ennyi futott ki a száján:
- Ha kedves az életed kint maradsz, Bill.
De az mit sem törődve testvére kicsit sem humoros hangnemével belépett a szobába. Ránézett és így szólt:- Te mondtad: győzzön a jobb.
- Ezt nem úgy értettem, hogy mász rá!A szavak közepedte egyenesen öccse felé irányította lépteit és "mostmegdögleszteköcsög" pillantásával elérte és megfogta a pólóját, ami már Billen volt.
- Még így is nagyobbak az esélyeim, mint neked!
- Úgy hallom meg vagy róla győződve. De nézz magadba és megtudod mi a válasz!
- Jessica úgyis az enyém lesz.
- Akarsz fogadni? - Hamarosan csípőre vágta a kezeit és ádázul Tomra tekintett, aki állta a pillantást.
- Eddig nem volt olyan életcélom mi szerint téged kellene legyőznöm. És most sincs, mert tudom, hogy mellettem te még labdába sem rúghatsz édes öcsém!
- Anyám, mi ez? Valami spanyol sorozat? Az agyam eldobom. De tetszik! Csak az lenne a kikötésem, hogy tisztességes játszma legyen!- Te beszélsz tisztességes játszmáról?
- Hé-hé-hé! Hagyta magát! Akkor ez mitől... tisztességtelen?? - Tom felemelte egyik szemöldökét és végignézett szánakozó tekintettel Billen. Az agyában azon gondolatok forogtak, mi szerint meg akarja ölni. De ezt nem tehette... nem mivel ő szerette az öccsét csak jelenleg még a béka segge alá sem kívánná... de ez egyszer talán megváltozik.
A telefon csörgött és Jessica rohant is, hogy felrántsa a kagylót:
- Hello, Kaulitzék lakása!
- Szia aranyos!
- Simone néni! Mi történt?
- Hát hallottuk, hogy elment az áram, mert odakint vihar van. Mi csak holnap megyünk haza! Elleszel a fiúkkal?
- Háát... háát... hááááááát persze! - "Feltéve ha túlélem azt, hogy Bill rámnézzen..." - Mikor jöttök?
- Két nap múlva. Se több, se kevesebb! Becs szó...
"El sem kellett köszönnöm, mert Simone ezek után a szavak után mondta, hogy le kell tennie. Csak mosolyogtam (mintha látná is xD) és letettem. Na, de ez még nem zökkentett ki az előbbi eseményekből! Hosszú még az éjszaka..."