VI.fejezet: Győzzön a jobb!
Sziasztok! Wow mostanság csak vasárnap van rész. Remélem nem okoz semmilyen jellegű problémát. Amúgy amikor ilyen szakkifejezéseket alkalmazok néha napján még magam sem tudom, mit jelentenek! xDxD Szóval ha valamilyen szavat rosszul használok kérem elnézéseteket! xDxD Amúgy milyen a sztori? Írjatok nekem!! ^^ Óh: ja és még valami... Hét közben is ránézegetek majd a blogomra és ha van valami jó vidi amit felfedeztem azt közzéteszem itt is! Na PáPi♥♥
A percek lassan teltek ezen esemény fejlemények után. Valószínűleg azért, mert nem igazán történt semmi. Ami valójában nem lenne unalmas, most az is annak tűnt. Az eső odakint esni kezdett. Kicsit később még pár villám csapás is eldördült. A sűrű köd, amit az esőcseppek alkottak kilátástalanságot alkotott a városban.
Bill és Tom a nappaliban lévő kanapén hallgatták az esőcseppek játékos zenéjét. Az apró cseppek az ablakra pottyanva még apróbbak lettek és úgy értek földet.
A két fiú szemében az unalom tükröződött és fokozatosan er
ősödött elméjükben. Bill egy mélly sóhajtást követően eként szólt testvéréhez: - Ami azt illeti elég furcsán viselkedsz Jessel. Sosem tudom eldönteni, hogy most milyen véleménnyel vagy róla. - Tudod: magam sem tudom...
- Akkor én honnan tudnám ha még te sem?
- Egyáltalán miért akarod tudni?
- Hát... csak mert egyszerűen tudni akarom!
- Bill. Elég a játékból! Ismerd be, hogy tetszik neked!
- Te miről beszélsz?
- Szerintem elég jól tudod, hogy miről magyarázok neked!
- Áh. Na és? Még ha tetszik is miért kéne, hogy érdekeljen téged?
- Mert... mert nekem is tetszik!
Ezek a szavak méllyen belehatoltak Bill szívébe. Ilyen jellegű probléma, hogy Tomnak az a lány tetszik, aki neki még sohasem állt fenn. Csodálkozhatott is volna, de ez túl meglepő volt ahhoz, hogy bármilyen reakciót váltson ki belőle. Azután eként igazodott Tom kijelentéséhez:
- Erre nem számítottam! Most mégis mihez kezdjünk?
- Volna egy ötletem: győzzön a jobbik!
- HE??? Ezt komolyan mondod? De Tom én... én nem akarok veled versenyezni! Főlleg nem úgy, hogy Jessica a tárgy! Hiszen ő egy ember! Nem lehet úgy kezelni, mint például egy... egy akármilyen dolgot!
- Tudom! De most ez jól hangzott.... xD
- Te még így is csak poénkodni tudsz?
- Nem! Ez számomra egy olyan versenyt jelent, amit nem szabad elveszítenem! Szóval: sok sikert, bár szerintem esélyed sincs mellettem!
Tom befordult majd felszaladt a lépcsőn. Bill pedig csak mélán állt a kanapé mellett és báttya után nézett.
- Hogy az a!
Ezt a három szavat az követte, hogy rádőlt az ágyra és arcát kezeibe temette. Fent az emeleten Jessica éppen nagy beszélgetéssel foglalatoskodott egyik barátjával. Néhányszor felnevetett, néhányszor a kezét a homlokára csapta. Emellett zenét hallgatott. Nem is akár milyet! Tokio Hotelt. Számára nem volt ez olyan rossz, mint amilyennek elképzelte, csak zavaró, hogy az úgymond: "két főellensége" is a bandához tartoznak.
Ahogy így elmélkedett a dalok hallgatása közben, nyúlt a billentyűzet felé és amikor megnyomta a "space" gombot hirtelen eltűnt minden. Amit hallott egy hatalmas robbanás volt. Se kép, se hang. Ijedten felugrott, mert fogalma sem volt mi lehetett ez a hatalmas, orbitális robbanás.
5 perc se tellett bele és Bill jelent meg a szobában egy gyertyával a kezében. Azt letette az asztalra és ránézett Jessicára, majd így szólt:
- Csak áramszünet van. Egy vezetékbe belevágott a villám, most kaptuk az értesítést szóval reggelig nem lesz áram. A munkások csak reggel fognak tudni kijönni. Megijedtél?
- Hát ami azt illeti... neeeeeeeem egy kicsit sem! Csak majd' kiugrott a szívem.
- Pfű az nem jó.
- Wow micsoda megállapítás!
- Ugye? xD
Az énekes lassan letelepedett a lány ágyára, amire Jess felsóhajtott. A telefonját kutatta a zsebében, de az nem volt ott. Ránézett az asztalra, majd beazonosítatta az imént keresett tárgyat. Felemelte füléhez a hangszórónál, de a telefon meg se mukkant.
- A térerő is elment volna?
- Előfordulhat. Nem ülsz le mellém?
- Eltaláltad.
- Miért vagy ilyen hűvös velem?
- Azt hiszed csak veled vagyok ilyen? Hát a bátyáddal sem külömb a kapcsolatom.
- Akkor miért vagy ilyen negatív velünk?
- Mert képtelen vagyok felétek pozitív érzelmeket árasztani!
- Miért?
- Túl sok a kérdés! Az agyamra mész.
Bill felállt és odalépett a székhez, amin Jessica foglalt helyet. Behajolt elé, kezeit a szék szélére helyezte és miután már csak 5 centi lehetett köztük így szólt:
- Többet szeretnék megtudni rólad!
Megcsókolta volna, de a lány elhajolt. Egy pillanatig nem értette ezt a viselkedést. Minden más lányt ha meg akarna csókolni rég megadták volna magukat, de ez most valahogy más.
- Mi a baj?
- Semmi.
- Valahogy úgy érzem: hagytad volna magad, de aztán meggondoltad az egészet. Még nem csókolóztál?
Erre a lány elpirult. Egy "ijj" hagyta el a száját majd visszafordult a fiúhoz. Fogalma sem volt miből vonta le ezt a következtetést, de nem is igazán izgatta.
- Szóval nem... hidd el! Nem olyan nehéz.
Jessica most még jobban elpirult, mert vette a célzást. Bill elmosolyodott és mutató ujjával a lány ajkait simogatta, közelebb ment hozzá majd kezét hátravezette a lány hajához. Óvatosan beletúrt amire Jessica enyhén kinyitotta száját. Bill még szabadon lévő kezével a lány derekát kereste és gyengéden csókot lehelt a picit remegő lány ajkaira. Ez a csók eltartott egy ideig. Jessica csiklandozó érzést fedezett fel pocakjában. Pillangók? Talán. De az nem lehet, hogy pillangók lennének a hasában! Akkor mi ez? Megmondjam? Szerelem.