II.fejezet: A betolakodó
Helokaa!! Na mi a helyzet veletek? Sajnálom, hogy megint csak Vasárnap hoztam részt, de az van, hogy hétvégén mamámnál voltam és ott nincs net. De gondolom nincs harag?! Vagy de? xDxD Na szóval: nem is nagyon tépném a szám, de még annyi, hogy a jövőhét nekem nagyon elfoglalt lesz így előfordulhat, hogy megint csak Vasárnap számolhattok részre. Ne haragudjatok! Puxx: Meloddy
Másnap reggel Gordon már indult is Jessicáért. A lány gyorsan elbúcsúzott édesanyjától, Helenatól (Heléna). Gordonnal nem voltak házasok csak sok évig együtt éltek és született egy lányuk, de a végén rájöttek, hogy ez nem megy. Gordon elköltözött és megismerkedett Simoneval és most itt vagyunk. A lánynak hatalmas rózsaszín, fekete csipkés bőröndje volt, mivel egész nyárra megy. Ezt is csak azért, mert az anyját kihívták Hollandiába dolgozni és csak augusztus végén jöhet haza.
- Aztán vigyázz magadra, jó kicsim?
- Jól van anya.
- Érezzétek jól magatokat! Remélem majd jól kijössz a két fiúval. Én már ismerem őket! Nagyon kedvesek és aranyosak.
- Na ja. Nem is tudod mennyire! -_-
Amíg Jess beült az autóba Helena váltott pár szót Gordonnal:
- Most kaphatsz tőle még egy esélyt. Feltéve ha megint nem lépsz le öt kerek évre! Akkor aztán ismét kilépsz az életéből. - Tudom Helena. Tudom! De hidd el: nem kell aggódanod! Jól elleszünk egymással.
- Megígéred?
- Meg hát.
Elindultak. Jessica addig integetett anyjának amíg az be nem tért a házba. Berlin és Magdeburg kissé messze van egymástól ezért hosszú útnak néznek elébe.A több kilométeres út kissé kimerítő, főlleg ha szinte egész úton nem szólnak egymáshoz... de Jessica megtörte a csöndet!
- Miért mentél el? - hangja bársonyosan csengett az apa fülében, de a szívét mégis megtörte... így inkább nem válaszolt. Kis idő múlva a lány megint megszólalt:
- Teljesen eltűntél az életemből. Még egy képeslapot sem küldtél, ami persze a legkevesebb lehetett volna!
- Azért nem, mert nem akartam, hogy anyádban bűnös emlékeket keltsek fel.
- Vagy úgy. De attól nekem adhattál volna valami életjelet!
- Te nem szoktál zenét hallgatni? Addig is csöndben lennél. Tudod jól, hogy nem szereten amikor olyan vagy, mint anyád.
A lány elkeseredett. El mivel édesapját olyan régen látta és most is csak veszekedni tudnak. Ráadásul már teljesen megutálta egymást a két fél: Helen és Gordon. Ezért az is rossz neki, hogy az anyjához úgy hasonlítja, mint valami kis senkihez. Szomorúan ezt válaszolta apja számára:
- De... szoktam...
Erre Gordon ismét nem válaszolt semmit, csak bólintott, s vezetett tovább. A lány előkapta mp4 lejátszóját ami eddig a zsebében csücsült és összeszerelve a füllhalgatóval hallgatni kezdte. De csak egyik fülébe rakta be a hetszetet, reménykedve abban, hogy apja ebben a pár kilométerben valami emberit hozzászól. Egy ilyen nyomasztó út gondolkodásra készteti a lányt. Feleleveníti benne a rossz emlékeket, amikből annyi van, hogy a világon nincs annyi fűszál! - szerinte... de ez téves riasztás! Gondolatai ezen irányba húzódtak:
" Mégis, miért kell nekem elmennem apával? Én otth
on is ellettem volna. Így is rengeteget vagyok egyedül...már igazán túléltem volna! Apát kereken 5 éve nem láttam és most is: ha nem kényszerülne rá akkor nem vinne el Magdeburgba. Tényleg! Magdeburg... te jó ég! Semmi kedvem oda menni... még életemben nem találkoztam ezzel a Simoneval, se az ikrekkel... mondjuk azt tudom, hogy híresek! Mégpedig nem is akár mennyire... amikor nálunk adtak koncertet Berlinben éppen akkor jöttem haza anyuval a bentlakásos suliból... amit persze utálok, de most nem erről van szó! Akkora dugóba keveredtünk, hogy még életemben nem láttam annyi autót... rákerestem a neten erre a "Tokio Hotel" nevezetű akármire... van egy pár jó számuk, de nem leszek fanatikus... Billről azt írják, hogy igazán rendes, kedves, romantikus lélek, de Tom... háááát!! Inkább nem nyilatkoznék, de ezzel szerintem elkéstem... ő állítólag egy strici! (xD) Minden koncert után lefekszik egy-egy lánnyal. Jobban csak tőle parázok! Semmi mástól. Simoneval már találkoztam kiskoromban, amikor a születés napom volt. De az volt az utolsó szülinap, amit apuval ünnepeltem..."Ezek a gondolatok kavarogtak a fejében. Elmélkedéséből apja szava rántotta ki:
- Megérkeztünk kicsim!
- Szuper. -.-" - ezt úgy mondta, mint akiből harapó fogóval húzták ki ezt az egy szót is. Szép nagy ház, de mégsem olly' feltűnő. Fent a lakásban Tom és Bill az ablakot kémlelték egyik szobából a másikba futva. Mert az út minden alaknál elfut. Szóval minden féle képpen láthatják. Kiszállt először Gordon és már futott is a lánya ajtajához és kinyitotta, majd kisegítette azt.
- Szerinted?
- Szerintem főnyeremény! *_*
- Te hülye vagy. A jóelőbb még te magyaráztad, hogy így ne jöjjön meg úgy ne jöjjön! Ilyenkor mit érzel?
- Azt, hogy mindjárt úgy taknyán tenyerellek, hogy kirepül mind a 32 fogad!
- Jujj-jujj-jujj-jujj! De fééélek... -.-
A következő percben már megint egymás nyakát szorongatták, de ezt sem sokáig. Simone benyitott a szobába és egy kicsit félre értette a helyzetet, ahogy látta, amint Tom rajta ül Billen és a kezét a padlóra nyomva szenvedteti.
- Őőő... megkérdezhetném, hogy ti mit csináltok??
Persze egyszerre felpattantak. Porolgatták, igazgatták összegyűrt ruháikat, amik a "csata" során gyűrődtek meg. Majd kiegyenesedve egymásra mutatva ezt mondták:
- Ővolt!!
- Aha. Az attól függ mi volt!
A két fiú pislogva egymásra nézett zsebretett kézzel... Simone karba tette kezeit úgy várva Kaulitzék magyarázatát, akik persze azt sem értették most miért vonja kérdőre őket az anyjuk. A végén Tomnak esett le először:
- ANYA!! EZT NEM MONDHATOD KOMOLYAN, HOGY ILYET FELTÉTELEZEL RÓLAM! Ha róla igen azt még megértem, de, hogy RÓLAM??
Most Bill lett ideges és orrbagyűrte Tomot. Aki erre természetesen mégjobban felkapta a vizet, de amikor emelte volna a kezét Gordon tekintete szaladt át rajta és testvérén. Viszont Gordon előtt ott állt Jessica is, ami mégjobban zavarba hozta a fiúkat. Gordon is csak úgy hívta fel magára a figyelmet, hogy műköhögést vezetett elő... aztán mikor már megvolt az öt perces csönd megszólalt:
- Hát fiúk, nem épp ilyen jellegű fogadtatásra számítottam tőletek, de semmi baj. Ő itt Jessica! Jessica... a fiúk: Bill és Tom. Hol hagytad a modorod kislányom? Nem mutatkoznál be??
- Ja, de. - odasétált a két fiúhoz, akik végülis sokkal magasabbak voltak a 17 éves lánytól, ezért vicces volt, amikor az a 165 cm-es kiscsaj kezetnyújtott a kb 188 cm magas ikreknek... xDxD de a fiúk fogadták...
- A nevem Jessica Trümper. 17 éves vagyok, de attól remélem jól ki fogunk jönni.
- Aha. Én Bill vagyok, mint azt apud említette is. Örvendek! =)
- Én meg Tom vagyok és nem örvendek...
Azzal Tom kiszaladt a szobából. Simone ránézett Billre és nagyujjával hátra mutatott, ami ezt jelenti: "mars utánna!". A fiú így is tett.Simone ezután Jessicához fordult kedves mosollyal az arcán:
- Üdvözöllek nálunk kicsim! Remélem jól fogod érezni magad...
Jessica belepirult a kedvességbe. Egyedül édesanyja ilyen még vele. Gordon bejelentette, hogy megy a meccs és ő azt most nézni akarja. Ezért le is lépett.
- Megmutassam a szobádat?
- Hát. Miért ne?
Emeleti szoba. Második ajtó jobbra. Az ő szobájával szemben van Tom és Bill szobája, mellette pedig Simone és Gordoné. Ez egy vendégszoba, de lányosan lett berendezve, mert Simone egy kicsit átgondolta: a komoly környezet még a végén megrémíti a gyereket, ezért áthozatta édesanyjától az ő kislány korából való bútorait. Ami mind rózsaszín vagy épp fehér... egy hatalmas baldachinos ágy, egy kisebb szekrény, tükrös asztalka és íróasztal. Na, meg irodai szék (gyengébbeknek: gurulós szék). Padlószőnyeg is van, ami gyönyörű fehér, mint a hó. Az asztal is fehér, meg az író asztal is. Az ágyon a baldachin is és a szekrény is. A fal pink. Az ágyon a matrac rózsaszín és a párnák is a rózsaszín árnyalatait követik. Rózsaszín, fehér, rózsaszín, fehér! Ez igen. Mintha tényleg egy kislány szobája lenne. Már csak a játékok hiányoznának, de erre egy 17 éves lánynak nincs szüksége...
- Tetszik?
- Hát ez... olyan rózsaszín... xDxD de szép! Semmi bajom nincs vele. Otthon a szobám sajnos nem ilyen lányos.
- Tényleg? Akkor milyen? Elmeséled?
- El hát!
Leültek az ágyra és ott folytatták a beszélgetést. Simone azért biztos-ami biztos alapon becsukta az ajtót, ami megint csak fehér, de a két nagy üveg rajta pirosas. A lakásban mindenhol ilyen az ajtó.
- Na szóval. Milyen szobád van?
- Az én szobám sokkal... átlagosabb... annyiból áll, hogy van egy kisebb ágy, amin a matrac egyszerű fehér, a fal citromsárga és van egy barna szekrényem. Na meg az íróasztal amin ott van a gépem! És parketta van... =) Egyszerű, de nagyszerű. Viszont néha én is jobban örülnék egy ilyen "lányos" szobának. A falam meg tele van Avril Lavigne poszterrel, ja és Vámpírnaplók és Twilight poszterrel! De több az amin Avril van. Ő a kedvencem! (nekem is... - szerkesztő) Meg van vagy kettő Miley Cyrusos is.
- Hát ezek mind külföldi sztárok. Hazaiakkal, hogy állsz?
- Nena akit még meghallgatok és a Cascada egész jó. Bár tavaly még utáltam!
- Nenát Bill is nagyon szereti. Lenne közös témátok, de gondolom még nem akarsz úgy "megnyílni" egyik fiú előtt se.
- Nem erről van szó! Csak...
- Csak erről van szó? =D
Simone egyszer csak furcsa neszt hallott a szobán kívülről. Mondta is Jessnek, hogy mennie kell! Jess pedig hátravágta magát azon a puha ágyon és elgondolkodva a baldachint kezdte tanulmányozni. Simone kiérve a gardrób felé vette az irányt, amiben a régi lomokat tárolták. Harmónika ajtóval volt elválasztva és Bill és Jessica szobája között helyezkedett el. Elhúzta az ajtót és mit vagy inkább kit látott? Az ikreket... - Kaulitzék, mit szimatolnak itt?!
- Hát ööö... az úgy volt, hogy őő...
- Bill hibája az egész!
- Te miről beszélsz? O.O
- Felesleges egymásra mutogatni. Tudom, hogy Trümper kisasszony után szaglásztok! És ez engem nagyon idegesít... az a kislány egész nyáron nem láthatja az édesanyját, és nincsenek túl jóban Gordonnal... szóval kérlek: finomak legyetek vele!
- Ne nekem mondd, hanem ennek itt.
- Annak az "ennek" van neve is! -.-
- Tényleg?
Erre röhögés. Simone csak megcsóválta a fejét és határozottan továbbált. Úgy gondolta fölösleges dolog volt figyelmeztetni fiait, mert rosszabbak, mint a zsernyák-kopók. Ha van valami új akkor arról nekik rögtön tudni kell! Elmélkedését a férje szakította félbe:
- Jessicával beszéltél?
- Igen.
- Miről?
- Arról, hogy milyen szobája van. És az elmeséltek alapján nincsenek annyira elengedve pénzileg, mint mondjuk mi.
- Ez igaz...
- Igazán nézhetnél felé gyakrabban. Egy kis érdeklődés nem árthat! =) Fontold meg...
Azzal elment. Gordon még egy fél percig állt, de aztán leült a TV elé. Az emeleti szobában Jessica szomorúan bámult kifelé az ablakon miközben ilyen kérdéseket tett fel magának: Hogy kerültem én ide? Miért vagyok itt? Miért nem mehettem anyuval Hollandiába? Miért.... ?? - a Hold átbámult szánalmas tekintetével a lányon, aki már csak a csillagok ragyokásának fényében érezte jól magát. Nem tudta, hogy az apja miért nem érdeklődik iránta, nem tudta, hogy Simone miért olyan kedves vele, mint az édesanyja, Helena. Azt sem tudta, hogy az ikrek miért néznek olyan furcsán rá. Nem tudott semmit.