XII.fejezet: Sosem gondoltam volna
Sziókaa!
Na, gyerekek: itt a vége fuss el véle (vagy végre??xD)... ez lenne az utolsó rész! Remélem tetszett a sorozatom. Annyira köszi a 'rengeteg' kommentet! (Legalábbis annak köszi, aki egyáltalán írt... xD)
Hát mint minden jónak (vagy minek) ennek is 'gyorsan' vége lett. De azért elviselhető volt nem?
Most kérek mindenkit, aki eddig olvasta az oldalamat, hogy írjon véleményt úgy az egészről, csak most! Nem gond ha nem vagytok tagok, attól lehet írni! ^^
Még egyszer köszi annak, aki egyáltalán írt és BYE!!!
A hangos bemondó már jelentette: Személyvonat indul a második vágányról. A vágány mellett kérjük vigyázzanak! - vigyázzunk? Hát én legszívesebben beugrottam volna elé... az emberek megkezdték a beszállást. Gustav megölelte és megpuszilta barátnőmet. Anna a többiektől is elbúcsúzott. Engem Bill ölelt meg és a fülembe súgta:
- Nincs kedved eljönni velünk? Te lehetnél a kabala - baba! ^^
- Ah. Én nagyon szívesen elmennék, de nem akarom itt hagyni a családomat, Annát és a sulit.
- Selena! Én megígérem neked, hogy egyszer visszajövök érted és bejárjuk az egész világot!
- Egyszer... ha addigra mást nem találsz, akivel szívesebben mennél világ körüli turnéra.
- Ne, legyél ilyen negatív. Nem felejtelek el soha!
- Megígéred?
- Meg!
Aztán megsimogatta a hajam és a karom. Majd követve a fiúkat és testvérét ő is beszált. Az ajtó még nem csukódott be pedig már senki nem állt előtte. Bill gyorsan hátrafordult és azt kérdezte:
- Nincs kedved eljönni velünk? Te lehetnél a kabala - baba! ^^
- Ah. Én nagyon szívesen elmennék, de nem akarom itt hagyni a családomat, Annát és a sulit.
- Selena! Én megígérem neked, hogy egyszer visszajövök érted és bejárjuk az egész világot!
- Egyszer... ha addigra mást nem találsz, akivel szívesebben mennél világ körüli turnéra.
- Ne, legyél ilyen negatív. Nem felejtelek el soha!
- Megígéred?
- Meg!
Aztán megsimogatta a hajam és a karom. Majd követve a fiúkat és testvérét ő is beszált. Az ajtó még nem csukódott be pedig már senki nem állt előtte. Bill gyorsan hátrafordult és azt kérdezte:
- Már szereted a Tokio Hotelt, ugye?
- Igen, persze.
- És engem is?
Erre elmosolyodtam és bólongattam. Ő is viszonozta. Még pár ember jött és mielőtt elérték volna a vonatot, aminek 2 perc múlva indulni kell én gyorsan bemásztam az ajtón és lábujhegyre álltam, majd adtam egy szájra puszit Billnek. Neki ideje se volt meglepődeni, mert villámló gyorsasággal kiugrottam a vonatból. Miközbe az emberkék hátul felszálltak az ajtó elől gyorsan becsukódott. Bill csak pislogott. Az ajtó lassan becsukódott előtte. A vonat elindult. Anna megfogta a vállam és egy baráti öleléssel lettem gazdagabb. Egyszer csak az ablak kinyitódott valamelyik fülkébe. Ő volt az! Kihajolt és kiabálva azt mondta:
- Ich Liebe Dich, Selena!
Annyira nem vagyok otthon a németben, de ezt még a hülye is érti. Szeretlek. Visszakiáltottam hát neki:
- Én is téged! Soha ne felejts el engem, Bill Kaulitz!
Anna ezen elvigyodott: ilyen csöpögős szöveget még sose hallott tőlem... Bill válasza:
- Soha nem foglak elfelejteni, ha megígéred, hogy te se engem!
- Esküszöm!
De többet már nem tudott mondani, meg én se mert a vonat eltűnt. A kiabálásom végett senki nem nézett hülyének, mert már csak Anna meg én toporogtunk ott. Az arcomról könnyek távoztak. Mivel a szél fújt így hátrafelé hullottak. Szembeszél volt. Anna csak sajnálkozva tekintett a messzeségbe, ahol már nem látott semmit. Én sírtam, de tudtam, hogy felesleges, mert aki elment az nem jön olyan gyorsan vissza.
Soha életemben nem gondoltam volna, hogy pont Bill iránt fogok ilyet érezni, de most... én már semmit nem hiszek el! Magamnak meg végképp nem... szemrebbenés nélkül néztem a távolt. Magamelé súgtam:
- Esküszöm... én soha! De te? Viszlát pár év múlva...
Anna megfogta a kezem és elhúzott:
- Gyere Selena. Itt a vége! Jobb lesz ha hazamegyünk. Holnap suli!
De én moccanni sem akartam. Tényleg itt a vége? Komolyan beszélsz Anna? Nem... ez hazugság! Nem igaz!
- Nem Anna...
- He?
- Tévedsz!
- Ezt mire érted?
- Hát ennek még nincs vége. Sőt! Jobbat tudok: ez még csak most kezdődik!
- Hát... legyen igazad!
Azzal letöröltem a könnyeimet és Annával nevetni kezdtünk... átkaroltuk egymás hátát és hátat fordítva az eddigieknek, most elindultunk egy másik irányba.
Hazaérve elővettem az ajándékot amit Bill adott. Anya benyitott a szobámba, hogy minden rendben van e. Mondtam neki: igen. Ő kiment. Mire én lassan kibontottam a masnit és óvatosan szétszedtem a csomagolást, nehogy szétszakadjon. Egy fehér dobozka volt. A papírt és a szalagot beraktam az író asztali fiókomba és visszaültem az ágyra. Törökülésbe helyezkedtem és észrevettem, hogy egy levél van a dobozon. Leszedtem róla a cellukszot, amivel a dobozhoz volt rögzítve és kiszedtem a tartalmát: már fordítottam is...
Selena!
Mikor ezt olvasod, akkor én már nyilván a repülőn ülök és már a határ felett szállok.
Az ajándék nem kicsi, szóval vigyázz rá nagyon! Tudtommal a rózsaszín a kedvenced... legalább isAnna azt mondta! Nagyon vigyázz rá, mert nem két forint volt... remélem emiatt a kis csekélység miatt sokszor fogok eszedbe jutni, mert ez egy olyan ajándék, ami biztos mindíg nálad lesz. Ugye örülsz neki? A borítékban találsz egy kis cetlit. Ez a levelezési címem. Persze: ha majd ismét "költözünk" azt jelzem neked! Nagyon szeretlek téged... én az elejétől fogva beléd voltam zúgva, de mivel utáltál így inkább el se mondtam, mert nem láttam az esélyt, de nagyon jó lesz ha majd újra találkozunk! Az ajándékot pedig: használd egészséggel! A dobozban még találsz egy rövidebb levelet. Kérlek olvasd el!
Szeretlek: Bill Kaulitz
Elmosolyodtam majd félre tettem a levelet és kinyitottam a dobozt. Hát! Ez nem épp egy tipikus szerelmi ajándék, de nem baj! Jobban örülök neki, mint valami ékszernek...
- Egy érintőképernyos telefon? Samsung Lafflö. De jó!
Elkezdtem méregetni a telefont, mert már régen akarok érintőset. Hátrafordítottam és nem hittem a szememnek! Bele volt karcolva, hogy: du bist meine Prinzessin. Te vagy az én hercegnőm? Jó... csak meglepő... de nagyon állat! Örömömben felpattantam és bekapcsoltam a telefont. Volt benne SIM kártya. Letettem a telefont és kerestem a borítékot. Aha! Meg is van... olvasni kezdtem. A tetején két szám volt.
Szia Selena!
Legfelül van a te számod, alul meg az enyém. Ennek olyan a kártyája, hogy ingyen tudunk beszélni még ha külföldön is vagyok akkor is. Amúgy nem feltöltő kártyás, hanem előfizetéses. Csak ne csinálj túl nagy számlát! Remélem tetszik a karcolat benne... nagyon szeretlek!
Annyira örültem neki. Anya és Roxen kérdezték, honnan van, de én csak annyit mondtam:
- Ha elmondanám nem hinnétek el...
Majd bementem a szobámba. Leültem a gép elé. Felmentem msn-re és Anna is fent volt! 11-ig beszéltem vele. Már az álom kerülgetett, de nem aludtam el mégsem. Billt meg nem akartam felhívni, mert lehet van idő eltolódás, de az is lehet, hogy elfoglalt. Inkább nem!
Este úgy éjfél körül aludtam el. Most se tudtam aludni. Szomorú voltam, de mégis örültem. Nem tudtam magammal mit kezdeni! A fal felé fordultam és néztem sötéten magam elé, a sötétben... (xD) Másnap suli volt. A hétfők mindíg lassan és unalmasan telnek... de ez még lassabb és még unalmasabb volt, mint az eddigiek! Hazaérve ledobtam a táskám és bementem a szobámba tanulni. Leckeírás közben bealudtam. Arra ébredtem, hogy valami eszméletlenül zúg. Magamhoz térve észrevettem, hogy egyedül vagyok a lakásban, mert Roxen még nem jött haza, anya meg éjszakára ment. Egy takaróra lettem figyelmes a hátamon, meg a nővérem íróasztalán egy tálca sütire +egy pohár tejre. Anya bent járt. Kerestem a hang forrását és reflexből a régi sony ericssonomhoz kaptam: nem az az... akkor ez a Samsung! Bill lenne az? Tűzgyorsan felpattantam és még sikerült felvennem:
- Hallo?
- Szia Selena! Én vagyok az...
- Bill? Sikerült tegnap megérkeznetek?
- Aha...
- Hú... és? Milyen ott?
- Hát nem rossz...
Ekkor zörejt majd egy nagy csattanást hallottam a telefonból: ez Tom hangja...
- Aú! Bill! A Tököm tele van már ezzel a bőröndel itt! Vidd ki a turné buszba!
- Nem lenne egyszerűbb kikerülni?
- Nem...
- Itt vagyok attól!
- Ó? Csak nem Selena az? Selena! Bill alig bírja nélküled! Az út alatt is végig arról áradozott, hogy beledöglik ha nem láthat téged!
- Fogd már be a szád! Ne is figyelj rá...
Elmosolyodtam, de nem mondtam semmit ezután mozgást hallok. Majd csönd!
- Jó. Visszatérve: most a mozsdóba vagyok, itt csönd van! Mi a helyzet?
- Hát nem sok... tényleg ezt mondtad?
- Á, nem... Tom csak szivatni akar, de mégis igaza van... nagyon hiányzol!
- Nekem is te!
- Este koncertem lesz. Hétkor kapcsolj a VIVA-ra!
- Oké, vettem!
- Na, de nekem most le kell tennem... 7 óra van! Lassan indulnom kell a délelőtti próbára. Na, meg felveszünk egy új számot a stúdióba.
- Hát jó! Am: nálam délután három van...
- Hű! Az klassz! Holnap majd hívlak! Légy jó! Szeretlek!
- Én is téged... szorítok neked a koncertre! Szia...
- Köszönöm... :)
Letette... én álmosan visszadőltem a kémia könyvemre és tanulás helyett inkább visszaaludtam. Végre... mostmár tudom, hogy vele minden rendben! Amíg hív addig tudom, hogy nem felejt el. De mi lesz akkor ha már nem hív többé? Remélem, nem fog olyan gyorsan vége lenni ennek a szép álomnak!
Érzem, hogy lassan újra találkozunk! Bill... sosem felejtem el az együt töltött szép napokat mégha akkor úgy gondoltam, hogy ez nem is olyan szép! Pedig pont te vagy az, aki széppé tette ezt a kis időt... sosem tűnődtem azon, hogy milyen lenne ha megszeretném a Tokio Hotelt! De már nem is kell... mert tudom, hogy Bill, te mindíg megkapod, azt, amit akarsz! Még engem is... örökké várni fogok rád!
- Igen, persze.
- És engem is?
Erre elmosolyodtam és bólongattam. Ő is viszonozta. Még pár ember jött és mielőtt elérték volna a vonatot, aminek 2 perc múlva indulni kell én gyorsan bemásztam az ajtón és lábujhegyre álltam, majd adtam egy szájra puszit Billnek. Neki ideje se volt meglepődeni, mert villámló gyorsasággal kiugrottam a vonatból. Miközbe az emberkék hátul felszálltak az ajtó elől gyorsan becsukódott. Bill csak pislogott. Az ajtó lassan becsukódott előtte. A vonat elindult. Anna megfogta a vállam és egy baráti öleléssel lettem gazdagabb. Egyszer csak az ablak kinyitódott valamelyik fülkébe. Ő volt az! Kihajolt és kiabálva azt mondta:
- Ich Liebe Dich, Selena!
Annyira nem vagyok otthon a németben, de ezt még a hülye is érti. Szeretlek. Visszakiáltottam hát neki:
- Én is téged! Soha ne felejts el engem, Bill Kaulitz!
Anna ezen elvigyodott: ilyen csöpögős szöveget még sose hallott tőlem... Bill válasza:
- Soha nem foglak elfelejteni, ha megígéred, hogy te se engem!
- Esküszöm!
De többet már nem tudott mondani, meg én se mert a vonat eltűnt. A kiabálásom végett senki nem nézett hülyének, mert már csak Anna meg én toporogtunk ott. Az arcomról könnyek távoztak. Mivel a szél fújt így hátrafelé hullottak. Szembeszél volt. Anna csak sajnálkozva tekintett a messzeségbe, ahol már nem látott semmit. Én sírtam, de tudtam, hogy felesleges, mert aki elment az nem jön olyan gyorsan vissza.
Soha életemben nem gondoltam volna, hogy pont Bill iránt fogok ilyet érezni, de most... én már semmit nem hiszek el! Magamnak meg végképp nem... szemrebbenés nélkül néztem a távolt. Magamelé súgtam:
- Esküszöm... én soha! De te? Viszlát pár év múlva...
Anna megfogta a kezem és elhúzott:
- Gyere Selena. Itt a vége! Jobb lesz ha hazamegyünk. Holnap suli!
De én moccanni sem akartam. Tényleg itt a vége? Komolyan beszélsz Anna? Nem... ez hazugság! Nem igaz!
- Nem Anna...
- He?
- Tévedsz!
- Ezt mire érted?
- Hát ennek még nincs vége. Sőt! Jobbat tudok: ez még csak most kezdődik!
- Hát... legyen igazad!
Azzal letöröltem a könnyeimet és Annával nevetni kezdtünk... átkaroltuk egymás hátát és hátat fordítva az eddigieknek, most elindultunk egy másik irányba.
Hazaérve elővettem az ajándékot amit Bill adott. Anya benyitott a szobámba, hogy minden rendben van e. Mondtam neki: igen. Ő kiment. Mire én lassan kibontottam a masnit és óvatosan szétszedtem a csomagolást, nehogy szétszakadjon. Egy fehér dobozka volt. A papírt és a szalagot beraktam az író asztali fiókomba és visszaültem az ágyra. Törökülésbe helyezkedtem és észrevettem, hogy egy levél van a dobozon. Leszedtem róla a cellukszot, amivel a dobozhoz volt rögzítve és kiszedtem a tartalmát: már fordítottam is...
Selena!
Mikor ezt olvasod, akkor én már nyilván a repülőn ülök és már a határ felett szállok.
Az ajándék nem kicsi, szóval vigyázz rá nagyon! Tudtommal a rózsaszín a kedvenced... legalább isAnna azt mondta! Nagyon vigyázz rá, mert nem két forint volt... remélem emiatt a kis csekélység miatt sokszor fogok eszedbe jutni, mert ez egy olyan ajándék, ami biztos mindíg nálad lesz. Ugye örülsz neki? A borítékban találsz egy kis cetlit. Ez a levelezési címem. Persze: ha majd ismét "költözünk" azt jelzem neked! Nagyon szeretlek téged... én az elejétől fogva beléd voltam zúgva, de mivel utáltál így inkább el se mondtam, mert nem láttam az esélyt, de nagyon jó lesz ha majd újra találkozunk! Az ajándékot pedig: használd egészséggel! A dobozban még találsz egy rövidebb levelet. Kérlek olvasd el!
Szeretlek: Bill Kaulitz
Elmosolyodtam majd félre tettem a levelet és kinyitottam a dobozt. Hát! Ez nem épp egy tipikus szerelmi ajándék, de nem baj! Jobban örülök neki, mint valami ékszernek...
- Egy érintőképernyos telefon? Samsung Lafflö. De jó!
Elkezdtem méregetni a telefont, mert már régen akarok érintőset. Hátrafordítottam és nem hittem a szememnek! Bele volt karcolva, hogy: du bist meine Prinzessin. Te vagy az én hercegnőm? Jó... csak meglepő... de nagyon állat! Örömömben felpattantam és bekapcsoltam a telefont. Volt benne SIM kártya. Letettem a telefont és kerestem a borítékot. Aha! Meg is van... olvasni kezdtem. A tetején két szám volt.
Szia Selena!
Legfelül van a te számod, alul meg az enyém. Ennek olyan a kártyája, hogy ingyen tudunk beszélni még ha külföldön is vagyok akkor is. Amúgy nem feltöltő kártyás, hanem előfizetéses. Csak ne csinálj túl nagy számlát! Remélem tetszik a karcolat benne... nagyon szeretlek!
Annyira örültem neki. Anya és Roxen kérdezték, honnan van, de én csak annyit mondtam:
- Ha elmondanám nem hinnétek el...
Majd bementem a szobámba. Leültem a gép elé. Felmentem msn-re és Anna is fent volt! 11-ig beszéltem vele. Már az álom kerülgetett, de nem aludtam el mégsem. Billt meg nem akartam felhívni, mert lehet van idő eltolódás, de az is lehet, hogy elfoglalt. Inkább nem!
Este úgy éjfél körül aludtam el. Most se tudtam aludni. Szomorú voltam, de mégis örültem. Nem tudtam magammal mit kezdeni! A fal felé fordultam és néztem sötéten magam elé, a sötétben... (xD) Másnap suli volt. A hétfők mindíg lassan és unalmasan telnek... de ez még lassabb és még unalmasabb volt, mint az eddigiek! Hazaérve ledobtam a táskám és bementem a szobámba tanulni. Leckeírás közben bealudtam. Arra ébredtem, hogy valami eszméletlenül zúg. Magamhoz térve észrevettem, hogy egyedül vagyok a lakásban, mert Roxen még nem jött haza, anya meg éjszakára ment. Egy takaróra lettem figyelmes a hátamon, meg a nővérem íróasztalán egy tálca sütire +egy pohár tejre. Anya bent járt. Kerestem a hang forrását és reflexből a régi sony ericssonomhoz kaptam: nem az az... akkor ez a Samsung! Bill lenne az? Tűzgyorsan felpattantam és még sikerült felvennem:
- Hallo?
- Szia Selena! Én vagyok az...
- Bill? Sikerült tegnap megérkeznetek?
- Aha...
- Hú... és? Milyen ott?
- Hát nem rossz...
Ekkor zörejt majd egy nagy csattanást hallottam a telefonból: ez Tom hangja...
- Aú! Bill! A Tököm tele van már ezzel a bőröndel itt! Vidd ki a turné buszba!
- Nem lenne egyszerűbb kikerülni?
- Nem...
- Itt vagyok attól!
- Ó? Csak nem Selena az? Selena! Bill alig bírja nélküled! Az út alatt is végig arról áradozott, hogy beledöglik ha nem láthat téged!
- Fogd már be a szád! Ne is figyelj rá...
Elmosolyodtam, de nem mondtam semmit ezután mozgást hallok. Majd csönd!
- Jó. Visszatérve: most a mozsdóba vagyok, itt csönd van! Mi a helyzet?
- Hát nem sok... tényleg ezt mondtad?
- Á, nem... Tom csak szivatni akar, de mégis igaza van... nagyon hiányzol!
- Nekem is te!
- Este koncertem lesz. Hétkor kapcsolj a VIVA-ra!
- Oké, vettem!
- Na, de nekem most le kell tennem... 7 óra van! Lassan indulnom kell a délelőtti próbára. Na, meg felveszünk egy új számot a stúdióba.
- Hát jó! Am: nálam délután három van...
- Hű! Az klassz! Holnap majd hívlak! Légy jó! Szeretlek!
- Én is téged... szorítok neked a koncertre! Szia...
- Köszönöm... :)
Letette... én álmosan visszadőltem a kémia könyvemre és tanulás helyett inkább visszaaludtam. Végre... mostmár tudom, hogy vele minden rendben! Amíg hív addig tudom, hogy nem felejt el. De mi lesz akkor ha már nem hív többé? Remélem, nem fog olyan gyorsan vége lenni ennek a szép álomnak!
Érzem, hogy lassan újra találkozunk! Bill... sosem felejtem el az együt töltött szép napokat mégha akkor úgy gondoltam, hogy ez nem is olyan szép! Pedig pont te vagy az, aki széppé tette ezt a kis időt... sosem tűnődtem azon, hogy milyen lenne ha megszeretném a Tokio Hotelt! De már nem is kell... mert tudom, hogy Bill, te mindíg megkapod, azt, amit akarsz! Még engem is... örökké várni fogok rád!
Ich Liebe dich Bill Kaulitz!
The End